Egy rendkívül értékes olaj története

A bőr, a lélek tükre

Ki tudna hitelesebben szólni egy bõrgyógyász-pszichológusnál a bõr és a pszichikum közötti különleges összefüggésekrõl? dr. danièle pomey-rey egy kitûnõ dolgozatot bocsájtott a Laboratoire Eau précieuse rendelkezésére. Az alábbiakban ezt az anyagot közöljük, amelybõl világossá válik, hogy a bõr jóval több mint a testünket takaró védõburok. Valóságos visszfénye, tükre pszichikumunknak.

A bőr a lelki élet tanúja, az egészségi állapot mutatója

A bőr vendégünk benső világának, pszichikai és fizikai állapotának külső megjelenési helye. A bőrt a stressz előszeretettel választja céltáblájául. Emlékeztetnünk kell arra, hogy a stressz a szervezet valamely részének (például a bőrnek) vagy egészének helytelen és nem megfelelő válaszadása egy ténylegesen bekövetkezett vagy potenciálisan bekövetkezhető traumára. Bármilyen legyen is megnyilvánulási formája és eredete, a stressz tönkreteszi a bőrszerkezet mélyén a védőerők és a neurotranszmitterek finom egyensúlyát. Tudvalevő, hogy a bőr és az idegrendszer az embrionális fejlődés szempontjából közös eredetre tekintenek vissza. Mindkettő a külső csíralemezből fejlődik ki. Legalábbis részben ez a magyarázata annak, hogy stressz hatására, annak természetétõl és intenzitásától függõen, jó eséllyel alakul ki bõrbetegség.

A stressz

Nehéz pontosan meghatározni a stressz fogalmát. A stressz se nem fájdalom, se nem szorongás, se nem sokk, se nem érzés, hanem a szervezet alkalmazkodását lehetővé tevő válasza fiziológiai vagy pszichológiai agressziót jelentő tényezőkre. A stressz végső soron mindezeket a jelenségeket magában foglalja. A stressz a latin stringere (szorít, megkötöz) kifejezésből származik. A gyakorlatban a kifejezést két, egymáshoz közeli, de különböző jelentésben használjuk. A stressz szóval olykor a megtámadott szervezet válaszreakcióját jelöljük (eredeti jelentés), máskor meg magát azt a hatást, amelyet a szervezet támadásként érzékel (származtatott jelentés). Selye János, a kifejezés első használója (1936) számára a stressz olyan helyzetet jelent, amelyben a szervezet arra kényszerül, hogy mozgósítsa védelmi mechanizmusait válaszul egy agresszív, fenyegető támadásra. A stressz helyett használhatunk pontosabb kifejezéseket is, mint amilyen a kényszer, a feszültség, a fájdalom, a nyomás, a megrázkódtatás, az érzelem, az egyensúlyvesztés, a rossz kötérzet… A mindennapi köznyelvben a stressz kifejezés leggyakrabban azt az izgatottságot okozó tényezőt jelöli, amelyet Selye maga stressornak nevezett. Ez a tényező lehet élőlény (baktérium), fizikai hatás (hideg, égés), kémiai hatás (méreg), sérülés (seb, vérzés), idegi megterhelés (nehézség, fájdalom) vagy pszichológiai körülmény (kellemes vagy kellemetlen érzés). A stressz kifejezés mindig egy olyan szituációra vonatkozik, amelyhez a szervezetnek alkalmazkodnia kell. A stressz nem egy egyszerű érzés, hanem olyan élethelyzet, amely szinte mindig érzelmeket vált ki.

A bőr jóval több mint egyszerű védőburok

Kultúránkban szokás a test és a lélek között határvonalat húzni. Mégis, a pszichológia és a pszichoszomatika egyaránt úgy tartja, hogy a testet viselkedésünket meghatározó tárgyi eszköznek és identitásunk hordozójának kell tekintenünk. Lelki életünket is testünkben létezve éljük meg. Egyesek a bőrt pusztán választóvonalnak, egyfajta sorompónak tartják a külvilág és a szervezet között, pedig nyilvánvaló, hogy ennél jóval több, rendkívül lényeges funkciót tölt be. Ugyanúgy, ahogyan a gyümölcs héja, a bőr is védelmet nyújt az általa fedett szövetek számára, biztosítja a hidratációt, hámsérülés esetén pedig gondoskodik megújulásáról. Az idegsejtek és a bőr sejtjeinek eredete embriológiai szempontból közös: mindkettő az embriónak ugyanabból a szövetéből jön létre, az úgynevezett ektoblasztból, amelyből a későbbiek folyamán az ektoderma kifejlődik. A fejlődés során a két különböző típusba tartozó sejtek között kapcsolatok, térbeli (az egész testfelületre kiterjedő) és időbeli (élethosszig tartó) interakciók jönnek létre. A hám- és az irharéteg megszámlálhatatlan mennyiségű érzőidegrostjaa felszín közeléből, ahol a az ingerek felvétele történik, egészen az idegi központokig továbbítják az üzeneteket, amelyek értelmezik és tárolják őket. Az idegrostok és a bőrsejtek ugyanazon neuromediátorok kiválasztására képesek. Nem meglepő tehát, hogy a két rendszer között, magas szintű differenciáltságuk ellenére, a felnőttek esetében olyan kapcsolatok és kölcsönhatások alakulnak ki, amelyek egy életen át megmaradnak.

A bőr mint tökéletessé fejlesztett mélystruktúra

Anélkül, hogy részletesen kitérnénk a bőr szerkezeti felépítésére, hasznos lehet néhány sajátosságát emlékezetünkbe idéznünk. A hám- és az irharétegben nagy számban találhatók olyan idegrostok, amelyek a bőr különböző sejtjeivel kapcsolatban állnak. Így például a bőr üzeneteket bocsát ki az agyi központok irányába, és az onnan érkező üzeneteket fogadni is képes (lásd az 1. sz. ábrát).

A bőrsejtek és az idegi kapcsolat
1. A bőr bizonyos sejtjei alkalmasak arra, hogy kémiai molekulákat, úgynevezett „neurotranszmittereket” hozzanak létre. Kutatások során számos olyan neurotranszmittert fedeztek fel, amelyek szelektív kommunikációs kapcsolatokat alakítanak ki a bőrfelszín és az idegközpontok között. E sejtek (amelyeket neuroendokrineknek nevezünk), egyszerre termelik és fogadják a neurotranszmittereket. Stimulációjukkal (csípés, szúrás, érintés, simogatás…) neurotranszmitter jön létre, amely az idegrostokon keresztül az agyba szállítja az üzenetet. A bőr felületén érzékelt minden külső stimuláció üzenetet hoz létre, amelyet a bőr lépésről lépésre haladva (sejtről sejtre) szállít. Felerősíti, és három, egymást követő fázison keresztül továbbítja az üzenetet az idegközpontokba a következők szerint: a bőrből először a gerincvelőbe; azután a gerincvelőből a talamuszba, végül pedig az agykéregbe jut az információ.
2. A bőr sejtjei egyébiránt a neurotranszmitterekre fogékony kémiai receptorokkal is rendelkeznek, ami lehetővé teszi számukra, hogy az agy által kibocsátott ingerekre is képesek legyenek reagálni. Ezeknek a léte ad magyarázatot arra a tényre, hogy stressz hatására egyes bőrbetegségek (például az ekcéma, a bőrviszketés, a pszoriázis…) súlyosbodnak, stresszoldó kezelési módszerek hatására pedig szemmel láthatóan javulnak. Így a bőrsejtek valamennyi működési területe a neurotranszmitterek ellenőrzése alatt áll: igaz ez a verejték- és faggyúkiválasztásra, a pigmentációra, a bőrben található erek kitágulásának köszönhetően a vörös elszíneződések kialakulására… Stressz hatására valamennyi változásokat produkál. A neurokozmetológia kutatásokat indít az idegi ingerületátvitel vizsgálatára: egyes termékek hatása már a használat után közvetlenül érzékelhető, jóval azelőtt, hogy teljes hatásuk kibontakozására idő lett volna. Ennek magyarázata, hogy a megfelelő idegközpontok azonnal elemzik az ilyen anyagok minőségét és érzékszervi jellemzőit (állagát, illatát, használati módját…), és adott esetben például szinte rögtön jó közérzetet alakíthatnak ki. Ezért a kutatók érzékszervi vizsgálatokat kezdeményeznek a kozmetológiában gyakran használt tesztek formájában. A jövőt az eredmények szerint a felhasználók lelkivilágára ható termékek kifejlesztése jelenti.

Ingerületátvitel és a bőr receptorai

A bőrtakaró teljes felületén több mint 600 000 tapintás érzékelésére szolgáló receptorsejt található, valamint legalább 200 000 hőérzékelő receptor. Ezek kis gombolyagokként (Merkel-, Meissner- vagy Golgi-féle végtestecskék formájában) és különböző egyéb megjelenési formában: hagymák, csomók, idegrost nyúlványok formájában veszik fel az ingerületeket és továbbítják az agy érzékelésének különböző területei felé. Válaszul ugyanezekből az agyi központokból kellemes vagy kellemetlen reakciók érkeznek. Az érzéseket az agy által előállított és kódolt neurotranszmitterek szállítják. Számos neurotranszmittert ismerünk: a bőr és az agy neurotranszmitterei között jó néhány közös is van. Ezek közül a legismertebbek a katekolaminok, mint például a noradrenalin és a szerotonin. Egyes bőrsejtek (a melanociták és a keratinociták) a bőr fiziológiai egyensúlyához (a homeosztázishoz) elengedhetetlen kémiai neurotranszmittereket is előállítanak. Így a verejtékkiválasztás, az eritéma, az égési sérülések az idegi ingerületátvitel hatáskörébe tartozó jelenségek. A fájdalomtól a pszichikumunkhoz kötött érzésekig valamennyi lehetséges reakciót az idegrendszer közvetíti és elemzi.

A bőr egyfajta interaktív szerv, az agy meghosszabbodása

Az idegi test
Az élet első napjaiban az embrió bizonyos sejteket fejleszt ki (ez az ektoderma), amelyekből a későbbiek során majd a bőr és az idegrendszer kialakul. A neurológusok kimutatták, hogy a teljes bőrfelületnek megvan a maga pontos reprezentációja az agykéregben. A táplálkozási szükségletek kielégítése, bármilyen
létfontosságú legyen is, az anya és a csecsemő közötti kapcsolat szempontjából nem az első számú. Az érintés mint létszükséglet fontosságban megelőzi a táplálkozást. A csecsemő az anyjával létesülő első testi kontaktus perceiben alkot elõször fogalmat a testéről. Az érzékelés különböző formái és közöttük a tapintás, a bőrérzékelés a testtudat agyi megképződése szempontjából alapvető fontosságú, és az éntudat kialakulásának elengedhetetlen feltétele. Freud szerint: „Az Én mindenek előtt a test”. D. Anzieu számára: „Az Én a bőr”.

A pszichoszomatika

A személyes történetében társadalmi és kulturális tényezőket integráló, szenvedő ember fizikai és pszichikai aspektusát elsőként egy német pszichológus, Groddek kötötte össze munkásságában. Néhány évvel később Freud hisztérikus nők tanulmányozása során azt figyelte meg, hogy páciensei kimutatható organikus elváltozások hiányában is manifeszt fizikai szimptómákat produkáltak. A pszichoszomatika alapjait ő vetette meg azzal az állításával, hogy a lelki értelemben vett szenvedés kifejezést nyerhet a test szintjén is.

A bőr és a pszichikum kapcsolata

Bőrünk gyakorlatilag az egyetlen látható szervünk. Ráadásul olyan szervünk, amely az érzelmi élettel és az örömmel mint testi-lelki érzettel közvetlen kapcsolatban áll. A bőrrendellenességek és bőrbetegségek legnagyobb többsége szoros kapcsolatot mutat a pszichikai állapot jellemzőivel: a lelki értelemben vett rossz közérzet súlyosbítja, a jó közérzet kedvezően befolyásolja a bőrproblémákat. Tudjuk, hogy egy minden részletre kiterjedő, alapos terápia során feltárható a bőr és a pszichikum közötti igen összetett és közvetlen kapcsolat. Természetesen más megközelítések is lehetségesek, de kétségtelen, hogy a bőrgyógyász és a pszichológus-pszichoterapeuta együttműködése igen fi gyelemreméltó és értékes eredményeket mutat: ha a bőrproblémák hátterében pszichés zavarok sejthetők, ez a vegyes kezelési eljárás gyakran nagyon hatásosnak bizonyul. Itt azután a patológián belül a pszichoszomatikus patológia területére érünk, amely a lélek (psziché) és a test (szóma) között számos egymásrahatást tételez fel. Ezek közé tartozik az a tapasztalat is, hogy az érzelmi eredetű pszichés problémák súlyosbítanak bizonyos organikus zavarokat, illetve a mentális zavarok testi elváltozások formájában nyerhetnek kifejezést (például: asztma, ekcéma). A pszichoszomatikus patológia vizsgálati területéhez tartoznak az eredendően testi elváltozások okozta pszichikai problémák is, mint amilyen például a hajhullás következtében kialakuló depresszió. Ezen a területen egyre újabb és újabb elméletek bukkannak fel: a stresszkutatás, a neurológiai tudományágak, a pszichoimmunológia nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a pszichoszomatikus patológia körvonalai mind jobban kirajzolódhassanak. Mindezek az új megközelítési módok új megvilágításba helyezik a bőrrendellenességeket: egy, a közelmúltban nyilvánosságra hozott tanulmány eredményei például a pszoriázis és az alexithymia (az érzelmek kimutatásának gátoltsága) között fennálló összefüggéseket tárják fel, újabb bizonyítékaként a bőrgyógyászat és a pszichológia közötti együttműködés hasznosságának. A bőr tehát egyfajta meghosszabbítása az agynak: számos üzenetet közvetít felé, és fordítva, válaszolni is képes az agy által kibocsátott üzenetekre.

A bőrfüggelékek

A testfelületet borító bőrhöz a hámrétegből származó különböző bőrfüggelékek is hozzátartoznak. Ezek a bőrfüggelékek, a szőr, a haj és a köröm, továbbá a szőrtüszők, a faggyú- és verejtékmirigyek mind a bőr egészségi állapotára, mind esztétikai értelemben vett összképére jelentősen kihatnak, és pozitív (kedvező) vagy negatív (kedvezőtlen) irányban befolyásolják. A bőr és függelékei hatással vannak a bőr-anyagcserére, és számos egyéb fontos funkcióval is rendelkeznek, nevezetesen: közvetlen védelem, hőszabályozás, érzékelés, metabolizmus (D-vitamin termelés) és kiválasztás (az izzadság nátrium-kloridot és nitrogéntartalmú bomlástermékeket választ ki). A bőr mint testünket borító védőréteg, valamint a kiválasztott izzadság és faggyú óvnak az olyan káros környezeti hatásokkal szemben, mint a baktériumok, vírusok, gombák és egyéb élősködők. Védenek az időjárás káros hatásaival szemben, egyes fizikai hatásokkal szemben (sugárzás, hámsérülés, extrém hőmérsékleti hatások), valamint az egészségre ártalmas kémiai anyagoktól, és sok egyéb más, a szervezet homeosztázisát veszélyeztető tényezőtől. A bőr és a bőrfüggelékek az egész szervezet általános egészségi állapotát tükrözik, de ezen túlmenően is számos egyéb, rendkívül fontos funkciót látnak el, együttműködésben az idegrendszerrel (ingerületátvitel, információátadás), a szív- és érrendszerrel (hőszabályozás), vagy a nyirokrendszerrel (immunvédelem), stb.

A bőrkép, a társadalom és a kultúra összefüggései

Az emberiség hosszú története során a bőr mindvégig fontos kommunikációs csatornaként működött: egyfajta közvetítő szerepet játszott az emberek között. A hajviseleten, a bőr festésének vagy esetenként tetoválásának módján keresztül az emberek hol a többiek szokásaival való azonosulásukat igyekeztek kifejezni, hol meg éppen ellenkezőleg, a társadalomból való kiválásukat, egyedi jellegük hangsúlyosságát artikulálták általa. A bőr tehát vagy a csoporthoz tartozás, a beolvadás jeleként, vagy a csoporttól való távolságtartás jeleként funkcionált. A bőr olyan szervünk, amely szimbólumértékkel bír: tükrözi a személyiséget. A nagy gonddal festett, díszített bőr az ünnepi alkalom kifejezője, vagy a feltűnni vágyás, a hiúság jele is lehet. Számos nyelvi kifejezésünkben is nyilvánvalóan megmutatkozik a bőr szimbólumértéke. A „majd kiugrik a bőréből” vagy a „jól érzi magát a bőrében” kifejezések például érzelmi állapotra utalnak, lelkiállapot kifejezésére szolgálnak. Más kifejezéseinkben a bőr szó a gazdagság jeleként értendő: „még a bőre alatt is pénz van”, vagy éppen a szegénység, a kifosztottság kifejezésére szolgál: „még a bőrt is lehúzták róla”. De a bőr szóval utalhatunk az általános egészségi állapotra, illetve a testi épségre is, például a „jó bőrben van”, „rossz bőrben van”, „félti a bőrét” kifejezéseinkben. Egy másik kifejezésünkkel pedig a bőr tökéletes egészségi állapotát, szépségét, fiatalságát fejezzük ki: „olyan a bőre, mint az őszibarack”. A bőr díszítésének, festésének, ékszerekkel ékesítésének módja sokat változott az idők során az éppen aktuális divatnak, a társadalmi szokásoknak és hiedelmeknek, a haladás mértékének és a technikai lehetőségek változásainak megfelelően. A bőr festésének régi-régi, egykor mágikus és titkos tartalmakat kifejező hagyománya napjainkban is tovább él a sminkkészítés formájában. A smink segítséget nyújt ahhoz, hogy minden arc és minden bőrtípus számára minden életkorban megtalálhassuk az önkifejezés megfelelő formáját, és a tőlünk telhető legjobb színben tűnhessünk fel, akár a natúr, akár az elegáns smink hívei vagyunk. Mert a bőr, nem csupán testünk egyszerű védőburka. Az anya és a csecsemő kapcsolatában a gyermek testi és lelki fejlődése között egyenes összefüggés van. Az újszülött sem a beszéd képességével, sem az önkifejezés egyéb eszközeivel nem rendelkezik még. Kommunikációjának egyetlen lehetséges módja a testi kifejezés. A csecsemő ezért teljes egészében anyjától függ, aki a testi megnyilvánulásokat értelmezve elégíti ki gyermeke testi és lelki szükségleteit. Minden, ami az életnek ebben az első időszakában ér egy embert, meghatározó szerepet játszik személyiségének
fejlődése szempontjából: az élet kezdetén kapott anyai válaszok emléknyomokként őrződnek meg az agyban, de a bőr, illetve a többi szerv szintjén is. Az emocionális fejlődés irányvonalát is a koragyermekkori anyai viselkedésmód határozza meg. Ebben a korban az érzetek általános hiánya, az ingerszegény környezet későbbi patológiás viselkedésformák kialakulásának forrása is lehet.

Bogdán Dorka
About Bogdán Dorka 183 Articles
Kevesen ismerik az igazi Bogdán Dorka-t, de a legfontosabb két dolog, amit tudni kell, hogy az optimista és precíz, természetesen barátságos, szemlélődő és racionális, de kisebb dózisokban, és gyakran elkényeztetik a nem érzéketlen szokások is. Az optimizmusa azonban, amiért gyakran imádják. A barátok gyakran számítanak róla és romantikus természetükre a szükség idején. Persze senki sem tökéletes, és Bogdánnak számos hibája van. A tisztesség és az instabilitás hajlamos az úton járni, bár inkább személyes szinten, mint mások számára. Szerencsére a pontossága általában ott van, hogy enyhítse a fújásokat.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*